A Lenkey-ház történetéről

Kováts János utca 2. sz. alatti épület történetét a levéltári források alapján a kutatók a 18. század közepéig tudják biztosan visszavezetni. A telek, amelyen az épület áll, egykor egy feltehetően nagyobb telek részét képezte. A források szerint Fodor Ferenc nemes vásárolta meg az 1720-as évek közepén és ő építtethette fel az épület első, nemesi kúriák térszerkezetét követő Széchenyi utcai szárnyát. Az 1750-es években a nagyméretű telek egyes részeit eladhatta, így jöttek létre a későbbi Kováts János utca 2. és Kováts János utca 4. szám alatti telkek, sőt a Széchenyi utca 33. szám alatti telek egy része is.

Az 1760-as évek első felében Kriacsek György csizmadia vásárolta meg az ingatlant, amely egészen 1790-ig volt a tulajdonában. A mai szalagperemes kő ablakkeretek beépítése, valószínűsíthetően az ő idejében történt. A város 1787-es térképén már a mai telek körvonalait fedezhetjük fel, amely a 19-20. században érdemben már nem változott.

Kriacsek György halála után többszöri tulajdonosváltást követően, Tőzsér András kőműves birtoklása idején a források szerint lépcsőt építettek az utca felé, illetve erre az időre tehető az épület egy újabb, síkfödémes szárnnyal való bővítése és az eredeti barokk kapuzat létrejötte is. Ezt követően Rózsa István vásárolta meg az épületet 1803-ban, majd a szomszédos L alakú telket (Kováts János u. 4.) is. 1805-ben, a város adóösszeírásában a Rózsa István birtokában lévő egyik épületben lakóként említik Lenkey Károly nevét. Rózsa István 1806-ban adta el Szentpéteri Ignác és neje számára a saroktelket 1806-ban. Férje halála után a század közepéig az özvegy Szentpéteriné birtokolta az épületet és a telket. Ezt követően a telekkönyvi iratok hiányában sajnos nem követhető pontosan a birtokosok névsora.

Az épületre vonatkozó iratok, építési tervek nem maradtak fenn a 19. század végéről, 20. század elejéről sem. A falkutatások eredményeként tudjuk, hogy a 19. század második felében vagy végén megszüntetésre került a korábbi nyitott kéményes konyha és áthelyezésre került a keleti szárny északnyugati helyiségébe, illetve a díszítőfestések egyik periódusa is a 19. század második felében keletkezett. Ekkor választották le a pincelejáró terét is. A pince elé gádort építettek, amelyet új külső udvari ajtón át lehetett megközelíteni. Az épület utcai sarokhelyiségében az 1920-as években került kialakításra egy bolthelyiség. A sarokhelyiségből nyugat felé nyíló ajtót ekkor falazták el, a túloldalán lévő szoba kék geometrikus és növényi mintázatú festése pedig az 1920-30-as évekre datálható. Szintén ekkor történt meg az utcai homlokzatok újravakolása és a falainak belső terek felőli kátrányos szigetelése, újravakolása, majd a falfelületek díszítőfestésének felvitele.

A 20. század második felében történt beavatkozások: vakolás, festések elfedték e festett díszítéseket. Az erősen leromlott, vizesedő épület teljes körű, műemlékhez méltó megújítása mára újra láthatóvá tette az egykori díszítőfestést a délnyugati helyiségekben részleteiben, illetve a délkeleti sarokhelyiségben teljes egészében.